A gyermek szavai mindig őszinték. A csillogó szemek, a vidám arcocskák, a huncut és boldog mosolyok, amik a valós élet adta bizonyítványa és jutalma a tanításnak.
„Imádok a fejlesztőbe járni, a világ legjobb helye. Bárcsak jöhetnék többször is!”
„Olyan jó itt lenni. Itt is aludhatok?”
„Kicsit izgultam, mikor először készültem ide, de aztán arra gondoltam, a mosolyfogó kuckóban nem kell félni.”
„Olyan jó veled tanulni, szerintem sokkal okosabb lettem.”
„Már ügyesen számoltam a suliban! Képzeld piros pontot kaptam! Nagyon megdicsért a tanító néni. Ez volt a legjobb napom.”
„Mióta tudok ilyen szépen írni. Te is észre vetted?”
„Már nem félek iskolába menni, mert tudom, hibázni is lehet. Egyről a kettőre szeretnék jutni, és tudom te segítesz. "
„Így lehet könnyen tanulni, játszás közben.”
„Úgy szeretek Adri nénihez járni. Nem mondok le róla 18 éves koromig.”
„Adri néni a világ legkedvesebb nénije.”
„Adri néni te vagy a varázsszó az óvodába induláshoz. Ha nincs kedve elindulni a kisfiamnak és mondjuk, hogy jössz, már öltözik is.”
„Kislányom nagyon jól érzi magát nálad. Azt mondta menne minden nap hozzád. Meglepődtem pozitív értelemben, és egyben megnyugodtam, hogy jó helyre vezetett a sors. Nem mostanában mondott ilyet a külön foglalkozások kapcsán.”
„Köszönjük, az eddigieket. Minket is tanítasz nem csak a kisfiúnkat.”