Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia
A DSZIT-terápia elsődleges célja, hogy segítse az idegrendszer érését, az érzékszervi és mozgásos rendszer integrációját, és ezzel egyidejűleg az érzelmek és a személyiség fejlődését.
„Gondolhatunk az érzésekre úgy is, mint az „agy táplálékára”, ezek szolgálhatják a test és az elme irányításához szükséges tudást … Az étel táplálja a testet, de ehhez meg kell emészteni … ám jól szervezett szenzoros folyamatok nélkül az érzések nem emészthetők meg, és nem táplálják az agyat.”
Anna Jean Ayres
Mi a DSZIT-terápia?
A Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia (DSZIT) nem egy beszabályozott tréning, hanem egy olyan komplex terápiás módszer, amely izgalmas játéklehetőséget kínál a benne résztvevő gyermeknek.
A főként mozgásos játéktevékenységben, a gyerek egyéni utakat jár be az éretlen, vagy bizonyos területeken nem megfelelően működő idegrendszerük fejlődésében.
A terápia célja
Anna Jean Ayres által megvalósult szenzoros integrációs terápia célja támogatni és megsegíteni a gyermekek idegrendszerének érését.
A terápia az örömteli játék során végbemenő, elsősorban a legősibb szenzoros, azaz érzékelési csatornák: a vesztibuláris (egyensúlyi), a taktilis (tapintási) és a proprioceptív (mélyérzékelő, önérzékelő) ingerlésein keresztül juttatja el a gyermeket egy magasabb idegrendszeri integrációs szintre. Ez azért lényeges, mert ezek a rendszerek képezik valamennyi érzék együttműködésének alapját, melyre a gyermeknek szüksége van ahhoz, hogy bármit is megtanulhasson.
Mi történik a DSZIT-terápia foglalkozáson?
A DSZIT-foglalkozások 45 percben, egyéni és mikrocsoportban valósulhat meg. A terápia során a gyermek szabad és örömteli játékfolyamatban vesz részt. Ehhez, olyan keretek vannak biztosítva, mintha játékterápiában venne részt, csak másfajta eszközökkel. Itt a gyerekjátékok helyett egy izgalmas játszótér fogadja a gyereket. Különféle játékok, mint például: trambulin, különféle labdák és hinták, hálók, gördeszka, labdákkal teli medence, lépőkövek, szenzoros szőnyegek és még számos érdekes eszköz várja őt.
A gyermek döntheti el mit, mivel és meddig szeretne játszani. Szabadon kísérletezhet az eszközökkel, közben újra járhatja a különféle fejlődési fázisokat. Ez idő alatt saját elképzelése által, akár a mesék világába is repülhet, mivel a játék során a tárgyak „átváltozhatnak” a gyermek kreativitása, ötletei alapján. Így saját énjét örömmel, hatóképesebbnek éli meg, valamint ezzel nő az önbizalma is. Továbbá az addig át nem élt pozitív pszichés élmények hatása is segíti a szenzoros integrációt, azaz valamennyi érzékük együttműködését.
A terápia alapvető jellemzője a segítő terapeuta nondirektivitása, mely semmiképpen nem passzív jelenlétként értelmezhető, hanem egy aktív szerepvállalásként, ahol a gyermek megfigyelésétől függ, mikor kell beavatkoznia. A terapeuta feladata a terápiában, hogy főként a gyermek öntevékenységére építve, őt minél jobban megismerje, számára olyan környezetet teremtsen, mely segíti az idegrendszere érését, a szenzoros érzékei integrációját és önértékelését. A terapeuta a játékban a fizikai és pszichés biztonságot nyújt, teljes jelenlétével aktív, valamint partner a játékban.
Mikor segíthet A DSZIT-terápia?
- • Koraszülöttség
- • Megkésett, éretlen idegrendszeri fejlődés
- • Szenzoros érzékelési problémák (túlérzékenyek és/vagy érzéketlenek a különböző ingerekre)
- • Mozgásbeli ügyetlenség
- • Mozgáskoordinációs nehézség
- • Grafomotoros éretlenség
- • Gyenge vizuomotosos koordináció
- • Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség
- • Tanulási zavar
- • Viselkedés-szabályozás, indulatkezelési problémák
- • Szorongás
- • Magatartás és/vagy figyelemzavar problémák
- • Autizmus spektrum zavar
- • Megkésett beszédfejlődés vagy mozgásfejlődés
- • Beszédfogyatékosság
- • Elektív mutizmus
Zárógondolatom
A kisgyermek első kommunikációs eszköze a mozgás. A gyerekek önmaguktól általában szívesen mozognak: futnak, ugrálnak, pörögnek, forognak, hintáznak, de sajnos a felgyorsult világunkban erre nem mindig van idő. A mindennapjainkban egyre nő azoknak a gyerekeknek a száma, akik nem tudnak szabadon játszani, eszükbe sem jut az elektronikus technológia egyre nagyobb térhelye, a játszótársak, valamint a környezete figyelmének hiánya miatt. A gyermekek már kiskoruktól fogva inkább tévét néznek, vagy számítástechnikai eszközökkel tevékenykednek. Ami közel sem jó nekik, mivel az a gyermek lesz képes a magasabb szintű képességek (beszéd, olvasás, írás, számolás stb.) hatékony elsajátítására, akinek biztosítják a szülei a megfelelő mennyiségű és minőségű mozgást. Ebben is segít a DSZIT-terápia, mert megújítja a gyermekben a játszás képességét.